Na hali! Gondoltuk most jó fejek leszünk, és alszunk egy jó hosszút egyben, hogy anyuci közvetíthessen egyet rólunk, nehogy eltüntnek nyilvánítsatok már bennünket!
A helyzet az, hogy nem vagyunk problémás gyerekek (evés, alvás, pelenkázás, rengeteg büfiztetés, kis sírás, de nem vészes....), de mégiscsak ketten vagyunk, és hát kedves szüleink is még elég bénácskák kezelésünket illetően, így eléggé kikészültek az első hét fáradalmaiba ... mi mindent megteszünk, hogy könnyítsünk helyzetükön, próbáljuk mondani, mit - mikor - hogy akarunk, de általában sajnos nem értik... :) De hamarosan gatyába rázódnak, legalábbis reméljük, különben kénytelenek leszünk egyre többet sírni :)
Mutatunk egy pár képet magunkról. Ezek akkor készültek, amikor még a kórházban voltunk (4 napig a Barossban, majd több, mint egy hetet a Péetrfyben hízlaltak :)) Amióta itthon próbálnak kedves szüleink zőldágra vergődni velünk, még nem volt alkalmuk képeket csinálni... bénák, mondtuk!
Szóval, ha már a képkészítés is háttérbe szorult (ami igencsak jelentős probléma, hiszen csak egyszer vagyunk 2-3 hetesek könyörgöm!), remélem megértitek, és megbocsájtjátok nekik, ha nem mindíg reagának a telefonhívásaitokra, SMS-re, ilyesmi... Még meg kell gondolnunk, hogy kb mennyi idő mulva kezdünk társadalmi életet élni :)
Na kb ennyi, mert mindjárt lejár az alvó időnk, és kedves médium anyuci már nem irogathat itt békésen. Türelem mindenkinek, legfőképpen a anyucinak és apucinak: GYORSAN NÖVÜNK, sajnos vagy sem.
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése