Elmúltunk egy hónaposak!

Sziasztok!

Növünk, folyamatosan növünk. Minden nappal egyel öregebbek vagyunk, és ez a súlyunkon is meglátszik :) Pont mielőtt betöltöttük az 1 hónapot, együtt értük el a 3000 grammot (szó szerint egy napot, mindketten 3000-et nyomtunk kereken!). Egyébként tegnap 3200 ill. 3220 volt már a súlyunk!

Együtt szopizunk (eddig csak néha, de most már mindíg így fogunk, így sokkal jobb:)

Apuci mellkasán annyira fincsi büfizni, ejtőzni... kinyúltam.

Az élet továbra is szép (ha tele a poci), néha csikarnak a szelek, meg anyánk néha próbálkozik praktitkákkal, hogy többet szopizzunk, meg ilyesmi.

Már sétálgatunk is, általában együtt négyen! Persze mi kómázunk közben, a friss levegő olyan fincsi, teljesen el lehet benne merülni...

A kómázáshoz persze nem kell házon kívülre menni, elég egy jó nagy kajcsizás is!

Más izgalom egyelőre nincs! Beszélni és járni még mindíg nem tudunk... Annyi, hogy anyuci most próbálkozik azzal, hogy valamiféle rendet teremtsen a kajálásaink között. Mi ennek nagyon örülünk, végre mindíg együtt szopizhatunk, együtt fürödhetünk, stb :)

Micsoda kínzásnak vagyok kitéve...:)

Hamarosan már vendégeket is fogadhatunk, majd gyertek, nézzetek meg minket élőben is :)

Puszi: Hanga & kis Gyurci

Otthoni képek

A nagy érdeklődésre való tekintettel: egy pár sztárfotó rólunk :)
Immár itthon. Tök jól érezzük magunkat a bőrünkben!

Ismét egymás mellett, mint anyuci pocijában :)

Nagyokat tudok durmolni, de amikor evés idő van, tátogok, mint egy kismadár.

Nekem nehezebben megy az elalvás, de ha egyszer elalszom, az evés sem érdekel annyira :)

Lassan kezdem megszeretni a fürdést... apuci tök jól csinálja!

A pelenkázás, öltöztetés nem tartozik kedvenc aktivitásaim közé, kicsit megviselt vagyok? Tetszik a bendőm? Jó nagy, nem?

Puszi mindenkinek:
Bíborka és Keve

Eltelt az első hét itthon :)

Na hali! Gondoltuk most jó fejek leszünk, és alszunk egy jó hosszút egyben, hogy anyuci közvetíthessen egyet rólunk, nehogy eltüntnek nyilvánítsatok már bennünket!
A helyzet az, hogy nem vagyunk problémás gyerekek (evés, alvás, pelenkázás, rengeteg büfiztetés, kis sírás, de nem vészes....), de mégiscsak ketten vagyunk, és hát kedves szüleink is még elég bénácskák kezelésünket illetően, így eléggé kikészültek az első hét fáradalmaiba ... mi mindent megteszünk, hogy könnyítsünk helyzetükön, próbáljuk mondani, mit - mikor - hogy akarunk, de általában sajnos nem értik... :) De hamarosan gatyába rázódnak, legalábbis reméljük, különben kénytelenek leszünk egyre többet sírni :)


Mutatunk egy pár képet magunkról. Ezek akkor készültek, amikor még a kórházban voltunk (4 napig a Barossban, majd több, mint egy hetet a Péetrfyben hízlaltak :)) Amióta itthon próbálnak kedves szüleink zőldágra vergődni velünk, még nem volt alkalmuk képeket csinálni... bénák, mondtuk!


Szóval, ha már a képkészítés is háttérbe szorult (ami igencsak jelentős probléma, hiszen csak egyszer vagyunk 2-3 hetesek könyörgöm!), remélem megértitek, és megbocsájtjátok nekik, ha nem mindíg reagának a telefonhívásaitokra, SMS-re, ilyesmi... Még meg kell gondolnunk, hogy kb mennyi idő mulva kezdünk társadalmi életet élni :)


Na kb ennyi, mert mindjárt lejár az alvó időnk, és kedves médium anyuci már nem irogathat itt békésen. Türelem mindenkinek, legfőképpen a anyucinak és apucinak: GYORSAN NÖVÜNK, sajnos vagy sem.
Puszi